Beszélgetés Kocsis Karolina, elsőéves formatervező szakos hallgatóval

 

Kocsis Karolina elsőéves formatervező szakos hallgató a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében. A Szolnok megyei Kengyelről jött. A távolság sem volt akadály számára, hogy céljait elérje, művészeti képzésre járhasson, jóllehet kerekesszékesként gyakran kerül kihívások elé. Kutyája vele van, segíti, megkönnyíti boldogulását a mindennapokban, de számíthat természetesen a szaktársakra is. Minderről, valamint az egyetemen működő, eszközfejlesztéssel foglalkozó csoportról, amelynek célja, hogy a mozgásukban akadályozott emberek életminőségét jobbá tegyék, olvashattok a Karolinával készített interjúban.

 

Karolina és PrézliHonnan jött a gondolat, hogy művészi irányba indulj el?

Gépipari szakközépiskolába jártam, ahol informatikus technikus végzettséget is szereztem. Így értek a gépekhez, ez nem jelent nehézséget. Ráadásul szeretem a kreatív feladatokat, ezek mentén jött az ötlet, a gondolat, hogy formatervező grafikus legyek. 

A családodban van, aki hasonló érdeklődésű?

Apukám építőipari vállalkozó, ő nagyon örül, hogy a műszaki irány valamennyire megmaradt az életemben. Talán tőle származhat a tervezés iránti érdeklődésem. Édesanyám eleinte nem nagyon támogatta, hogy az otthonunktól ilyen messze jöjjek, de hamar megbarátkozott a gondolattal, s végül elfogadta a döntésemet.

Kerekesszékkel közlekedsz, hgy oldjátok meg az utazást? Ebből a szempontból nem bántad meg, hogy ilyen távoli helyet választottál a továbbtanulásra?

Egyáltalán nem. Bár egyelőre sokat nem láttam az egyetemből, a koronaírus miatt, de nagyon tetszik az AMI teljes egészében. A szaktársaim, barátaim nagyon segítőkészek, bármiben számíthatok rájuk. Nemrég a kollégium igazgatója még azt is engedélyezte, hogy segítőkutyámat elhozhassam magammal. Az utazást általában autóval oldjuk meg, mivel ez a legkényelmesebb, de a kerekesszék nem gátol a vonattal való utazásban sem.

Mi történt veled? Hogy kerültél kerekesszékbe?

2012-ben volt egy gerincvelő-gyulladásom, annak következtében alsó bordától lefelé lebénultam. Gyulladás azóta nincs, lényegében ez maradt utána, de reményeim szerint ez sem tart már sokáig. Mindig bízok benne, hogy egyszer majd újra járhatok. Addig is, a kutyám, Prézli sok mindenben tud nekem segíteni.

Hogyan? Miben segít neked Prézli?

A kérdés inkább az, hogyan nem? Szinte mindenhogy. Felvesz dolgokat, amiket leejtek, idehozza a táskám vagy bármit, amire szükségem van. Sőt, még fel tud hívni bizonyos embereket is, mint például az anyukámat vagy a testvéremet, ha szükségem van valamire. Amiben nem tud segíteni, az például a zuhanyzás vagy valaminek a levétele a felső polcról.

Hallottuk, hogy az egyetemi tervező csapat kerekesszékekre felszerelhető alkatrészeket és eszközöket fejleszt. Te is részt veszel ebben a munkában?

A projektünk célja, hogy megtervezzünk pár, a kerekesszékhez való segédeszközt, amik egyelőre nem elérhetőek, de nagyon hasznosak. Mivel az életem része a szék, én tapasztalataimmal, öteleteimmel is segíteni tudom a munkát. Ezeket megoszthatom a többiekkel, akik vagy segítenek, vagy a hallottak alapján terveznek valami szuper dolgot. Miután elég horribilis ára van egy ilyen egy segédeszköznek, mi arra is próbálunk figyelni, hogy az megfeleljen a célnak, de megfizethető is legyen.

Mi az, ami tetszik neked formatervező a szakon? Milyenek a tantárgyaid?

A műhelygyakorlat a kedvencem, hiszen jártas vagyok a gépek kezelésében. Viszont az anatómia, a rajz és a plasztika új kihívások elé állított. Döcögősen indult a kapcsolatom ezekkel a tárgyakkal, de szerencsére az AMI-ban tanító tanárok segítőkészek, így hamar fel tudtam zárkózni.

Mennyi szabadságot ad a tervezői munka?

Van, ahol sok a kötöttség, de az alapokon túl már bele tudom vinni a saját kreativitásomat a tervekbe. Mindig próbálok úgy gondolkodni, hogy a készülő munka egyrészt műszakilag pontos legyen, másrészt szép és letisztult is. Jó, ha van valami egyedi ötlet a tervezésben.

Milyen anyagokkal dolgozol a legszívesebben?

Szeretem a műfát, könnyű faragni. Kézi csiszolót is szoktam használni hozzá. Ugyan elég időigényes, de van, hogy gipsszel dolgozom. Ezek mellett a papír szintén a kezemre áll, a legújabb projektem például egy papírmaszk volt, amit egy játékban szereplő karakter ihletett.

Hogy készült el ez a maszk?

Ez egy papír maszk, amit egy kis maszkoló ragasztóval erősítettem meg. A formázást úgy oldottam meg, hogy az előbb említett ragasztóval bekentem az arcomat, hogy megkapjam annak pontos lenyomatát, így a maszk tökéletesen passzolt, majd ezután ollóval formára vágtam. Fehér színűre festettem és pirossal vért mintáztam rá. Ez egy iskolai feladat volt, mivel szeretem a maszkokat, így ennek elkészítése igazán élvezetes volt számomra.

Hogy képzeled a jövődet, mik a terveid a képzés után?

Mindenképpen szeretnék egy mesterképzést elvégezni, utána pedig szívesen költöznék külföldre. Nagyon szeretem a skandináv mitológiát, ezért az egyik opcióm a Skandináv-félsziget valamelyik országa. A távol-keleti kultúrák is közel állnak a szívemhez, így még Japán is szóba jöhet. Azért is szeretnék külföldre menni, mert ott sokkal jobbak a körülmények egy hozzám hasonló helyzetű fiatal számára.

Ezek, az általad említett kultúrák inspirálnak a tervezésben is?

Igen, sokat merítek a mitológiából, a gondolati- és a képi világ elvarázsol. Tetszik, hogy ennyire kreatívak, ha valamire nem találtak választ, kitaláltak rá valamilyen fantasztikus magyarázatot. Jelenleg készül egy fa díszdobozom, ennek az oldalaira a Ragnarök eseményeit égetem. A farkasok szintén megihletnek, magamra és a barátaimra ismerek bennük, hisz nagyon összetartóak, igazi falkaállatok, akik segítik a másikat és gondoskodnak egymásról.

Hogy telt az első féléved Sopronban?

Eddig nagyon jó volt. Még bele kell jönnöm, hogyan osszam be az időm, de ettől függetlenül elégedett vagyok magammal. A legjobban maga az egyetem hangulata tetszett, szerettem bejárni, hiszen, ha dolgom van, jobban szeretem azt nyüzsgésben, társaságban megcsinálni, mint otthon egyedül. Ha egy szóval kéne jellemeznem a félévet, az a szó biztosan az “új” lenne.