Beszélgetés Schaffhauser Sámuel, végzős tervezőgrafika szakos hallgatóval

 

Schaffhauser Sámuel a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének a hallgatója. Tervezőgrafikusnak tanul, 2021. nyarán fog államvizsgázni. Tevékeny, alkotó családi légkör veszi körül mind a mai napig, ami a művészetek iránti fogékonyságát meghatározza. Ugyanakkor olyan területek is érdeklik, mint például a geológia, a lovaglás, az ősrégészet, vagy éppen a hálózatkutatás. Ezek is mutatják, hogy Sámuel rendkívül sokoldalú személyiség, amit - reményeink szerint - a vele készített interjúból szintén kiderül.

Schaffhauser Sámuel

 

Különleges neved milyen családi hátteret takar?

Veszprémben születtem, de a családom Lókúton, egy kis, Zirc melletti településen él. Sváb eredetű a családunk, erre utal Schaffhauser név is, amit tavaly nyáron vettem fel újra, a felmenőim iránt érzett tiszteletből. Dédnagyapám ugyanis magyarosította a nevünket, de én fontosnak tartottam, hogy az eredeti szerepeljen a diplomamunkámon. A hagyományok szeretete abból is fakad, hogy testvéreimmel olyan közegben nőttünk fel, ahol generációk óta élt a családunk. Így nem csak a tradíciókat és a családtörténeteket örököltük meg, hanem azokat a szerszámokat is, amiket déd- és ük-apáink készítettek. 

Vannak még művészek a családban?

Igen, a déd- és ükapám asztalossággal foglalkozott. Édesapám pedig hegedűkészítő, így ő az, aki leginkább a művészi vonalat képviseli a családban. Általa, illetve az ő a baráti köre által kerülhettünk kapcsolatba sokféle művészeti tevékenységgel. És meg kell említenem édesanyám színészi vénáját is, ő egyébként drámapedagógus és nagyon szerettem a foglalkozásain részt venni gyerekkoromban.

Akkor a családod is támogatta, hogy tovább vidd ezt a vonalat?

Természetesen. Adott volt, hogy olyan szakmát válasszunk, amiben a tervezés szerepet kap, illetve fontos volt, hogy a művészi vonalat tovább vigyünk. A testvéreim is ezt a pályát választották. Húgom Zircen tanul tervezőgrafikát, míg öcsém már másodéves hallgató a MOME-n. Vele együtt is dolgozok, van egy közös vállalkozásunk. A célunk pedig egy lakásstúdió kialakítása, mely közegben egyszerre foglalkozhatunk a tervezőgrafikával, marketinggel és fotózással. Jó, hogy külön iskolában tanulunk, hiszen különféle nézőpontok egyesítése egy sokszínűbb munkát eredményez.

Amíg nincs saját stúdiótok, hol tudjátok elvégezni a munkátokat?

Otthon, az asztalosműhelyünkben. Rengeteg szerszám elérhető számunkra, ami egy-egy ötlet kivitelezését is lehetővé teszi. De édesapám veszprémi hegedűkészítő műhelyébe is bármikor el tudunk látogatni, ha úgy adódik.

Milyen anyaggal szeretsz dolgozni?

Ez egy összetettebb dolog, attól függ, éppen mivel kell foglalkoznom. A különböző papíralapanyagokat szeretem, talán azért, mert a legnagyobb gyakorlatom a címketervezésben van. De az újrahasznosított csomagolások is érdekelnek, kedvelem az innovatív megoldásokat, amik a mesterséges alapanyagokat nélkülözik.

Említetted a címketervezést. Mire kell itt gondolnunk?

Készítettem boros címkéket a veszprémi érsekség megrendelésére. Ők indították be a munka iránti vágyamat. Ez az egész nemcsak a grafikai tervezésről szól, hanem sok utánajárásról, kommunikációról és kapcsolattartásról is.

Mi inspirál? Honnan jönnek az ötleteid?

Általában akkor jönnek a jó ötleteim, amikor otthon vagyok a Bakonyban. Amikor sétálgatok az erdőben, amikor geológiával vagy régészettel foglalkozom. Viszont tervezőgrafikai oldalról megközelítve: akárhova megyek, akár boltba, vagy csak ki az utcára, automatikusan elkezdem figyelni a plakátokat, könyveket, mindent, ami ehhez területhez kapcsolódik. Amikor nekiállok egy termék elkészítésének, automatikusan kialakul egy kép a fejemben a leendő műről, ami aztán készítés közben formálódik és fejlődik.

Van-e valami sajátos rutinod?

A mai napig a rutinok ellen vagyok. Nem szeretem a beidegződéseket, mert belekényszerít minket egy olyan világba, ami eleve meghatároz egyfajta látásmódot. Én pedig arra törekszem, hogy a dolgokat a lehető legtöbb oldalról vizsgáljam, hogy ne rutinból alkossak. A munkáim elkészítésének ugyan van egy sajátos metódusa, de ezt nem nevezném rutinnak. Van, hogy a tervezés előtt, egy napig enni se tudok, annyit gondolkozom a témán. Szerencsére a megvalósítás már nyugodtabb procedúra, a munkát több lépésre szoktam bontani, ezt a módszert apukámtól tanultam.

Ezt a meghatározó családi hátteret mivel bővítette, egészítette ki az AMI képzése? Mit az, amit itt tanult meg?

Amikor felvettek, azt gondoltam, hogy kialakult egy olyan világ számomra, amiben szeretek mozogni. Az AMI-ban kezdtem el az innovatív dolgok iránt érdeklődni, de a kísérletezési folyamataimat is teljesen átalakította. A grafikai ízlésemet is megváltoztatta, hogy itt tanulhatok, de nagyon pozitív az is, hogy három szak hallgatói együtt dolgozhatnak. Így beletanultam a robotikába, valamint a 3D-tervezésbe is.

Most, hogy végzel, mi lesz a diplomamunkád?

A fő ötletem egy 3D nyomtatással és lézervágással előállítható, wet-plate technikát alkalmazó kamera és a hozzátartozó arculat megalkotása. Ez egyébiránt az egyik legősibb fényképészeti típus, amikor is a fotót egy üveglapra készítjük. Azért választottam ezt, mert a fotózás érdekel, és szeretem végig járni a fotózási korszakokat, a különböző technikákat.

Mik a hosszú távú terveid? Szeretnél továbbtanulni?

Tervei között szerepel a továbbtanulás, szeretném még a mesterképzést elvégezni. Úgy gondolom, szükséges mindig újat látnom és mást megtapasztalnom ahhoz, hogy komplexebb képet kapjak a grafikáról és a tervező művészetről. Ami a hosszú távú cáljaimat illeti, az eddig tanult vonalon akarok mozogni, viszont szívesen összehoznék több más területet is, mint például a brand-kiépítést, a marketinget, a formatervezést, vagy éppen belső terek kialakítását.

Ha egy szóval kellene jellemezned az egyetemi éveid, melyik szó lenne az?

Annyi mindent adott nekem Sopron, hogy egy szóval nem tudnám jellemezni. Ha mindenképpen választanom kell, a hagyomány és az innováció egyvelegét mondanám.