Mi fán terem a design? - Interjú dr. Lenkei Balázzsal

Kloiber Alexandra interjúja dr. Lenkei Balázzsal, a soproni AMI intézetigazgatójával:

Mi fán terem a design?

 

Üzletek arculatát gondolják újra, épületek és terek megújításán ötletelnek, kerekesszékhez kiegészítőket terveznek – csak néhány program azok közül, amelyekben az Soproni Egyetem Simonyi Károly Kar Alkalmazott Művészeti Intézetének (AMI) hallgatói részt vesznek. Fontos, hogy a leendő designerek - akár tervező grafikusok, akár építőművészek vagy formatervezők - az egyetemi évek alatt ne csak elméleti ismereteket kapjanak, hanem valódi, „húsbavágó” problémákra reflektáljanak – mondja Lenkei Balázs intézetigazgató, egyetemi docens, DLA formatervező művész. Vele beszélgettünk az 1994-ben alapított Intézet hallgatóiról, aktuális projektjeikről, illetve társadalmi szerepvállalásaikról.

 

Vagányak, merész gondolkodásúak a hallgatói? Milyennek látja őket?

Azt látom, hogy folyamatosan váratlan ötletekkel állnak elő. Amikor azt veszem észre magamon, hogy nehezen tartom velük a tempót gondolkodásban, akkor úgy érzem, hogy megtalálták a saját hangjukat, kialakították egyéni látásmódjukat. Amikor azt érzem, én is másképp látom a világot, de általuk. Hiszen pont az a feladatuk, hogy merjenek változtatni a világon. Hallgatóink szerencsére kritikus módon viszonyulnak a társadalmi, kulturális és környezeti folyamatokhoz, tudatában vannak, hogy alkotó művészként maguk is „influencerek”, munkájuk eredményét már most is ezrek, százezrek látják.

dr. Lenkei Balázs, intézetigazgató 

Az a hír járja, hogy az AMI-s lányok között sokan, komoly műszaki ismeretekkel rendelkeznek, sőt, van, aki a hegesztővel is jól bánik. Ez egy laikus számára talán különösen hangzik, az Intézetben ez átlagos dolognak számít?

Sok „csodabogár” hallgatónk van, s ez gyakran csak a második vagy a harmadik szemeszterben derül ki, addigra válnak igazi egyéniségekké. Attól kezdve merik tudatosan felvállalni az átlag ember számára furcsa hobbikat, amikből aztán alkotó művészként rengeteg inspirációt, energiát meríthetnek.


Az Önöknél tanuló diákoknak mire van inkább szüksége: a művészeti vagy a mérnöki képességekre? Dominál valamelyik a képzés során? Vagy egyensúlyban van a mérleg?

Akkor születik innováció, kreatív ötlet, amikor távolinak tűnő gondolatokat is össze tudunk kapcsolni. Az ötlet kidolgozásában azonban már inkább az analitikus, elemző gondolkodás visz előre. Szomorú, hogy a mai szemlélet a mérnöki, vagy a művészi képességeket szembeállítja, vagy egyik – vagy a másik. Ezek skatulyák, melyeket a 21. század felül fog írni, vagy már felül is írt. A mi feladatunk, hogy hidat képezzünk, elmossuk ezeket a határokat. Mindkét agyféltekénket használjuk – egyszerre. Az emóció és a ráció nem két külön világ, mindkettő megvan egy egészséges emberben. 


Említette, hogy olyan tervezési feladatokat kapnak a hallgatók – az elsőévesektől kezdve a végzősökig -, amelyek valós, „húsbavágó” problémákra adnak választ. Mire gondolt itt? Említene néhány példát?

Fontos a tervezési feladatoknál, hogy - többek között - társadalmi, települési problémákra is rávilágítsunk, hogy adott esetben görbe tükröt állítsunk. A tervezőgrafikusnak készülők például körbejárták Sopront, megnézték a vállalkozások logóit, cégéreit.  Feljegyezték, ami szerintünk nem esztétikus, és ezeket újra gondolták, tervezték. Minderről egy térkép is készült. Ha az érintett üzlet tulajdonosa igényli, megmutatjuk neki az ötleteinket, a változtatás azonban nem kényszer, ez egy izgalmas játék, javaslat. Egy másik példa: az építőművész-hallgatók nemrég Balf provitalizációján gondolkodtak. A tervezésénél – a Fertő-táj sajátosságai mellett - arra kellett hangsúlyt fektetni, hogy az épületeknek legyen rendeltetése, ne önmagukért álljanak.

A tervezési feladatok kiértékelése az elmúlt hetekben történt. Valamennyi projektünk esetében az eredményeket, az elkészült terveket, alkotásokat a külvilág számára is láthatóvá tesszük a továbblépési lehetőségeket keresve – akár egy komplex településfejlesztés, akár egy köztéri pad kapcsán.


Olyan programokba is bekapcsolódhatnak a diákok, amelyek nemcsak a tervezőasztalon valósulnak meg, hanem a mindennapi gyakorlatban, a kézzelfogható valóságban is?

Természetesen. Jelenleg is tervezzük például a soproni kórház gyerekosztályának dekorációját. Az unalmas fehér falakra szeretnénk egyfajta vizuális üzenetet megfogalmazni. A hallgatói elképzelések kiértékelése megvolt, ha túl leszünk a járványhelyzeten, akkor a kivitelezés is megtörténhet.

Aztán megemlíteném formatervezési projektünket: a kerekesszékesek életét segítő eszközöket fejlesztünk, például felszerelhető táskát, lámpákat, a kerekesszékesek közlekedését segítő tárgyakat. Ehhez az adta az inspirációt, hogy egyik elsőéves hallgatónk, Karolina kerekesszékkel közlekedik. Az ő napi küzdelmeit, nehézségeit egy átlag fiatal nem tudja elképzelni. Ehhez az Intézet kapott egy teszt-kerekesszéket, a diákjaink ezen figyelik meg és tanulmányozzák, milyen váratlan akadályok bukkanhatnak föl. Emellett számításba veszik Karolnina tapasztalatait, továbbá segítő kutyájának, Prézlinek az igényeit is. A munka elején vagyunk, ötletek és tervek már vannak, amelyekből a következő félévben akár prototípust is tudunk gyártani, hogy el lehessen kezdeni a tesztelést. Ehhez támogatókat keresünk, valamint belevágtunk egy adománygyűjtésbe, hogy a prototípushoz szükséges alapanyagokat be tudjuk szerezni. A teszteléshez ugyanis több változatot kell majd legyártatni.

Említhetem a Vízimentők Országos Szakszolgálata számára tervezett mentőeszközeinket, vagy népszavazás 100. évfordulójára Sopron Megyei Jogú Városnak tervezett logónkat is.


A projektjeik végső fázisa, ahogy az alkotó munkáé is, egy termék, egy produktum, ami ha jó, értékesíthető. Milyen további szempontok motiválják Önöket, amikor egy-egy ilyen feladatot megfogalmaznak, útjára indítanak?

Önmagában már az is érték, ha felhívjuk a figyelmet a körülöttünk fennálló, aktuális társadalmi problémákra. Ez egyúttal az AMI társadalmi, szakmai beágyazódását is segíti. Felelősek vagyunk – mind az oktató tanárok, mind a hozzánk járó hallgatók – Sopron kultúrájáért, azért a vizuális közegért, ami körbe vesz minket. Alkalmazott művészként valós helyzetekre reagáló munkákat kell terveznünk, innovatív, kreatív szemlélettel. De ha a munkánk végeredménye egy kész produktum, az már abszolút sikerként értékelhető. 


A merészséggel, vagánysággal indítottuk a beszélgetést. Visszakanyarodva ide: merész terv, elképzelés van most a tarsolyában? A fentiek függvényében

Ilyen mindig van… Például van egy ötletünk, hogy lehetne egy olyan soproni sör, ami köthető lenne a Soproni Egyetem hagyományaihoz. És ennek lehetne saját arculata, amire mi már javaslatot is tettünk…